~Katherine
Az elmúlt 2 hét számomra nagyon gyorsan eltelt. Fabioval remekül alakultak a dolgaink, és amennyi időt tudtam, próbáltam vele tölteni, többször is nála aludtam. Fokozatosan ismertük meg a másikat, napról-napra egyre jobban élveztük egymás társaságát. Az érzéseink is erősödtek a másik irányába, és kijelenthetem, hogy lassan kezdek beleszeretni. Szerencsére Vittel is egész jól kijöttem. Aranyos kislány, és roppant imádni való! A magánéletem klappolt... De azért más nem teljesen.. Oli hazament Németországba, bujkált Mesut elől. Nagyon jó párost alkotnak a német-török fiúval. Szerintem pocsék ötlet, próbáltam lebeszélni, de makacs. De hát mit lehet tenni? És akkor persze mivel én tartom szinte mindenkivel a kapcsolatot, nekem kell valamit kitalálnom mindig... Most is tök nehezen magyaráztam ki a helyzetet Mesutnak, de szerencsére elhitte... És akkor itt van még az én drága argentin barátnőm. Úgy tesznek Gonzával, mintha semmi sem történt volna köztük, pedig igen. A vak is látja, hogy több van köztük, de hát ők tudják. Ráadásul Sofi megint képes volt összejönni azzal a barommal. Nem örültem neki, igazából... És akkor még Arbénak sem mondtam el Fabiot. Sőt senki nem tud rólunk Sofi, Oli, Ricky, José, és most már Gonza kivételével. Nem volt bátorságom, bátorságunk elmondani ez a két hét alatt... Így maradt a titkolózás. Tudom, nem a legjobb megoldás, de nekünk is új volt ez az egész Fabioval. Éreztük már mi is, hogy el kell mondanunk neki, csak még azt nem tudtuk mikor, és hogy.
- Szóval akkor a klubnál fogsz dolgozni - mondta Fab, mialatt elfeküdtünk az ágyán.
- Ühüm - bólogattam.
- De várj, a szerződésben nincs olyan kikötés, hogy a játékosokkal nem "kavarhatsz"? - kérdezett rá.
- Öhm, nem tudom - vontam vállat. - Még nem írtam alá a szerződést. De valamit említett múltnap Sofi, hogy a szerződését is újra írják valami galiba miatt. Majd pénteken kiderül. Nyugi - mosolyogva csókoltam meg.
- Csak ennyit kapok? - biggyesztette le a száját, mire hosszan megcsókoltam.
- Megfelel?
- Határozottan - csókolt bele a nyakamba. Csend telepedett ránk. Nem az a kínos csend, hanem a megnyugtató csend. amit végülis én törtem meg.
- El kellene mondanunk Alvaronak.
- Tudom - bólintott. - Kezdjek félni? - nevetett.
- Hát... - és a gondolataim visszakanyarodtak néhány évvel ezelőttre. Akarva, akaratlanul is megborzongtam az emlékek hatására, és ezt Fabio is észrevette.
- Minden rendben? - húzott szorosabban magához. - Elmondod?
Minden egy május végi napon kezdődött. Nagyon boldog voltam, hiszen Liverpoolban fogom tölteni az elkövetkezendő heteket, hónapokat. Ráadásul közel lesz Alvaro. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem. Boldogan hívtam fel Arbét, hogy elújságoljam neki a nagy hírt: "Holnap megyek Angliába!" Loriék is támogattak, minden jól ment a napon. Már csak Adamnek kell elmondanom. Több, mint fél éve vagyunk együtt. Kedvelem őt, sőt azt hiszem szeretem is.
Izgatottan tartottam haza, a közös lakásunkba, hogy elmondhassam neki a hírt, és csomagolhassak. De amint átléptem a küszöböt, rá kellett döbbennem, nincs sehol. Vártam, és vártam... Órákon át. Végül este 10 fele rájöttem, hogy össze kellene pakolnom. Hajnali órák fele végeztem. A bőröndjeimet az ajtó mellé állítottam, és csak a holnap reggeli szett ruhámat hagytam elől. Ekkor azonban kulcszörgést hallottam. Boldogan kaptam oda a fejemet.
- Szia - mosolyogtam rá, és indultam el felé, de egy pillanat múlva inkább hátrálni kezdtem. Ahogy a szemeibe néztem megijedtem.
- Szívem - próbált megcsókolni, de elfordítottam a fejemet. Áradt belőle a pia, és a dohányszag. Részeg volt. És a szemében nem volt semmi megbízhatóság, semmi biztató.
- Adam! Te részeg vagy! - jelentettem ki, majd léptem egy lépést hátra.
- De cica! - lépett hozzám közelebb. - Tudod, hogy szeretlek - csókolt a nyakamba, amitől én megborzongtam...
- Hagyjál! - toltam el magamtól.
- Ne ellenkezz már! - emelte fel a hangját, és rántott magához.
- Hagyd már abba! - próbáltam szabadulni a szorításából, de nem sikerült... Egyre dühösebb lett... Én csak szabadulni akartam. Már féltem tőle. Nem akartam semmi mást, csak eltűnni a közeléből... De ő nem eresztett el. Én pedig felpofoztam. Egy pillanatra megtántorodott, és elengedett, én pedig hátrább léptem tőle, de sikertelenül. Ismét elkapta a kezemet, és erőszakosan megcsókolt. Én nem viszonoztam, és ez feldühítette... Felpofozott. A szemeim könnybe lábadtak az erős ütéstől, de egy hangot sem adtam ki, nem mertem. Tehetetlennek éreztem magamat... Kezeivel végig simított a testemen, engem pedig a hányinger kerülgetett. Azt hittem ő más, hogy ő nem egy féreg. Csalódnom kellett.
- Engedj el!
- Még mindig Arbeloáért vagy oda, mi? - nézett rám dühösen, de nem válaszoltam. - Kérdeztem valamit! - szorított meg erősen a kezeimet.
- Engedj el! Ez fáj! - sziszegtem neki.
- Mi lesz ha nem? - vigyorgott rám, mire én hirtelen kiszabadítottam a kezemet, és pofon vágtam, majd az érzékeny pontján megrúgtam. - RIBANC! - kiabálta, de én csak beszaladtam a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót. Kitört belőlem a zokogás... Hogy történhetett meg mindez? Vajon mit ronthattam el?
Előkerestem a zsebemből a telefonomat, és tárcsáztam. Egy csöngés... két csöngés... majd beleszóltak...
- Haló Kat. Minden rendben? - Arbe álmos hangja hallatszott.
- Segíts! - csak ennyit bírtam kinyögni, a zokogásom erősebb volt...
- Mi történt? Kat? Kat?
- Segíts! Adam... én ezt nem bírom - zokogtam...
- Nyugodj meg! - hallottam a kétségbeesett hangját. - Próbáld meg elmondani mi történt!
- Gyere ide! Kérlek! - suttogtam.
- Rendben! Foglalok jegyet. És 3 órán belül ott leszek. De mi történt? Hol vagy?
- A fürdőben. Bezárkóztam... Nem akarok itt lenni... De félek tőle...
Az elmúlt 2 hét számomra nagyon gyorsan eltelt. Fabioval remekül alakultak a dolgaink, és amennyi időt tudtam, próbáltam vele tölteni, többször is nála aludtam. Fokozatosan ismertük meg a másikat, napról-napra egyre jobban élveztük egymás társaságát. Az érzéseink is erősödtek a másik irányába, és kijelenthetem, hogy lassan kezdek beleszeretni. Szerencsére Vittel is egész jól kijöttem. Aranyos kislány, és roppant imádni való! A magánéletem klappolt... De azért más nem teljesen.. Oli hazament Németországba, bujkált Mesut elől. Nagyon jó párost alkotnak a német-török fiúval. Szerintem pocsék ötlet, próbáltam lebeszélni, de makacs. De hát mit lehet tenni? És akkor persze mivel én tartom szinte mindenkivel a kapcsolatot, nekem kell valamit kitalálnom mindig... Most is tök nehezen magyaráztam ki a helyzetet Mesutnak, de szerencsére elhitte... És akkor itt van még az én drága argentin barátnőm. Úgy tesznek Gonzával, mintha semmi sem történt volna köztük, pedig igen. A vak is látja, hogy több van köztük, de hát ők tudják. Ráadásul Sofi megint képes volt összejönni azzal a barommal. Nem örültem neki, igazából... És akkor még Arbénak sem mondtam el Fabiot. Sőt senki nem tud rólunk Sofi, Oli, Ricky, José, és most már Gonza kivételével. Nem volt bátorságom, bátorságunk elmondani ez a két hét alatt... Így maradt a titkolózás. Tudom, nem a legjobb megoldás, de nekünk is új volt ez az egész Fabioval. Éreztük már mi is, hogy el kell mondanunk neki, csak még azt nem tudtuk mikor, és hogy.
Nagyban készülődtem az esti meccsre. BL meccs lesz, az Ajax ellen. Szerintem sima győzelem lesz. Egy szuper napom volt. annyira boldog voltam. Hatalmas lehetőséget kaptam. Megérte a nyarakat Liverpoolban töltenem. Megérte a Manchester United ajánlatát is visszautasítanom. Ugyanis ma megjelent az egyetem igazgatója az egyik előadáson, és behívatott az igazgatóiba. A Real Madrid egy edző tehetséget keres a klubhoz, és hát engem néztek ki maguknak. Csodálkozom is, hisz rengeteg tehetséges fiatal van rajtam kívül. Viszont meg tudtam miért is én lettem. Nekem van a legtöbb tapasztalatom, és a Liverpool vezetősége is csak jókat mondott rólam, aminek nagyon örültem. Természetesen egyből rávágtam az igent. Ez volt az álmom. És soha nem hittem, hogy ilyen hamar megvalósul. Péntektől az Alevín B edzője leszek, vagyis csak másodedzője, és hát egy "kedves" ismerős mellett... Sebastian Lara, Sofi barátja. Jól kifogtam, mi? De azért jól is jön. A tervünkhöz Gonzával. Igen, úgymond szövetséget kötöttem vele. Nem is szövetség, hanem Sofi érdekében kiderítjük mit titkol Sebastian, mert biztosan van valami sötét múltja. Gonza találta ki, én pedig szívesen segítek neki. Szóval nyomozósdit fogunk játszani. Első lépésként nekem össze kell haverkodnom az edzővel. Szerintem menni fog. Vagyis remélem. Megpróbálom majd nem kimutatni, mennyire unszimpatikus nekem. De Sofi érdekében mindent. És remélem, ha az egész ügy lezárul, akkor talán ráébrednek a kedvenc argentinjaim, hogy ez nem csak barátság, ami köztük van.
Izgatottan álltam neki a készülődésnek. Előhalásztam egy kék farmernadrágot, egy krémszínű ujjatlant, és egy sálat. Egy krémszínű magassarkút vettem fel hozzá. A hajamat csak kontyba felkötöttem. Sminkeltem, és felvettem még egy napszemüveget. Mivel a ma estét sem töltöm itthon, egy nagyobb kézitáskába bepakoltam váltóruhát, és pár szükséges dolgot. A telefonomat felkaptam, majd lerobogtam a lépcsőn. Albát épp Lori etette, én pedig adtam mindkettejüknek egy puszit búcsúzásképpen.
- Ma sem alszol itthon? - kérdezett rá Lori.
- Nem - ingattam a fejemet. - Majd délelőtt jövök. De most rohanok. Nem akarok elkésni - néztem az órára.
- Vigyázz magadra! - kiáltott utánam, amíg a bőrkabátomat magamra vettem. - Bemutathatnád már a lovagodat is - lépett ki az előszobába, én pedig csak ránéztem.
- Majd valamikor - vontam vállat. Először Arbénak kellene úgyis elmondani, de hogy mikor, az még kérdéses.
A kocsikulcsomat is magamhoz vettem, és így pattantam be a fekete Audiba. Az utamat a Bernabeu irányába vettem. A madridi forgalom egyre inkább csak nőtt az utakon, de azért fél óra múlva megkönnyebbültem parkoltam le a stadionnál. Szerencsére a kigyúrt biztonságiak ismertek már annyira, hogy beengedjenek az öltöző folyosójára, így gond nélkül jutottam oda. Mivel láttam, hogy Mou épp akkor lép ki a hazai öltözőből, így egy kopogás után benyitottam. A fiúk jókedvűen fogadtak, és egymás szavába vágva mondták azt épp aktuális dolgaikat. Csak nevetve ráztam a fejemet. És hagytam őket úgy, hogy észre sem vették, hogy elsétáltam. Odaültem Arbe mellé, aki még telefonozott.
- Add csak ide! - kaptam ki a kezéből.
- Nee már! Szemét vagy - vágta be a durcás énjét.
- Ha elmondok egy hatalmas hírt, biztosan megenyhülsz - néztem rá vigyorogva.
- Visszakapom a telefonomat is?
- Persze - bólintottam.
- Akkor ne kímélj!
- Befejezem az egyetemet a héten! Péntektől a klubnál fogok dolgozni - újságoltam a nagy hírt.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten.
- Igen. Az Alevín B-nél leszek másodedző. A vizsgákat le kell tennem decemberben, de utána már hivatalosan is meg lesz a diplomám.
- Na látod megérte Liverpoolban töltened a nyarakat - ölelt át szorosan. - Gratulálok.
- Köszönöm.
- Kat! - rángatott el Arbétől Mesut pár méterrel. Én csak hirtelen dobtam vissza Arbénak a telefonját.
- Sok sikert ma! - tátogtam neki, majd Mesut felé fordultam. - Miben segítetek?
- Oli nem veszi fel nekem a telefont. Mi az igazság? Miért ment el? Mond el! - nézett rám.
- Sajnálom Mesut. Én sem tudok többet. Csak pihenni ment, meg kell értened! - próbáltam elmagyarázni neki. Persze most sem mondtam teljesen igazat, de hát megígértem Olinak, hogy nem mondom el., Ezt neki kell elmondania...
- Azért felhívhatna, hogy jól van-e - morgott.
- Megmondom neki. De senkivel nem tartja a kapcsolatot. Csak velem!
- Megértettem - lépett el tőlem egykedvűen. Legszívesebben elmondtam volna neki, de nem tehettem. Abban reménykedtem, hogy Oli esze megjön végre...
Lassan lépkedtem az argentin támadó felé, hogy elmondjam a hírt, szerintem jobban fog neki örülni, mint én. És igazam is lett. Hirtelen felugrott, és felkiáltott. Kicsit sem volt hangos. Ááá, dehogyis. Csak mindenki úgy nézett rá, mint aki meghülyült. De ez őt cseppet sem zavarta. Fel volt dobva.
- Kis A, ez szuper - vigyorgott. Nos igen. Sikerült rávennem, hogy ne kicsi Arbeloának hívjon, így lettem kis A, mert ez szerinte rövidebb. De legalább leszokott a régi szokásáról.
- Az. Na hagylak, készülj csak! - léptem el tőle. Ekkor valaki megérintette észrevétlenül a kezemet. Tudtam én, hogy ki az. Elköszöntem a srácoktól, és kiléptem a folyosóra. Az utamat pedig az egyik folyosóra vettem. tudtam, hogy Fab utánam jött, így megálltam a következő folyosón.
- Hiányoztál - adott egy apró csókot.
- Te is nekem - karoltam át a nyakát. - Mesélnem kell majd.
- Akkor nálam alszol? - nézett rám.
- Ühüm - bólogattam. - Mennem kell! A parkolóban várlak majd - adtam neki egy csókot, és elengedtem.
- Ott leszek - kiáltott utánam, én pedig nevetve néztem vissza. Az utamat a lelátók felé vettem, és hát megint a VIP-szektorban ültem. És kiderült társaságom is akad. Nem más, mint Mou. Mivel ő eltiltott volt, így csak a lelátóra ülhetett fel. Nagyon jól szórakoztam az egész meccs alatt. A reakciói, viselkedése, haláli egy fazon. A fiúk végül 3-0-ra nyertek, Ronaldo, Ricky, és Benzema góljaival. Sima meccs volt. Épp indulni készültem volna, mikor Mourinho szólt oda nekem.
- Hallottam a szerződtetésedről. Gratulálok!
- Köszönöm! - biccentettem, majd már tényleg elindultam kifelé. Olyan jó 20-25 perc múlva jutottam ki a stadionból, de amennyien voltak, nem is csoda. Az autómat is elég hamar megtaláltam , és az oldalának dőlve vártam. Úgy döntöttem addig írok egy sms-t Olinak.
"Szia te lány! Sok mindenről lemaradtál. Majd holnap, ha tudsz hívj fel. Rengeteg mesélni valóm van! Vigyázz magadra addig is! Puszillak, Kat"
***
Izgatottan álltam neki a készülődésnek. Előhalásztam egy kék farmernadrágot, egy krémszínű ujjatlant, és egy sálat. Egy krémszínű magassarkút vettem fel hozzá. A hajamat csak kontyba felkötöttem. Sminkeltem, és felvettem még egy napszemüveget. Mivel a ma estét sem töltöm itthon, egy nagyobb kézitáskába bepakoltam váltóruhát, és pár szükséges dolgot. A telefonomat felkaptam, majd lerobogtam a lépcsőn. Albát épp Lori etette, én pedig adtam mindkettejüknek egy puszit búcsúzásképpen.
- Ma sem alszol itthon? - kérdezett rá Lori.
- Nem - ingattam a fejemet. - Majd délelőtt jövök. De most rohanok. Nem akarok elkésni - néztem az órára.
- Vigyázz magadra! - kiáltott utánam, amíg a bőrkabátomat magamra vettem. - Bemutathatnád már a lovagodat is - lépett ki az előszobába, én pedig csak ránéztem.
- Majd valamikor - vontam vállat. Először Arbénak kellene úgyis elmondani, de hogy mikor, az még kérdéses.
A kocsikulcsomat is magamhoz vettem, és így pattantam be a fekete Audiba. Az utamat a Bernabeu irányába vettem. A madridi forgalom egyre inkább csak nőtt az utakon, de azért fél óra múlva megkönnyebbültem parkoltam le a stadionnál. Szerencsére a kigyúrt biztonságiak ismertek már annyira, hogy beengedjenek az öltöző folyosójára, így gond nélkül jutottam oda. Mivel láttam, hogy Mou épp akkor lép ki a hazai öltözőből, így egy kopogás után benyitottam. A fiúk jókedvűen fogadtak, és egymás szavába vágva mondták azt épp aktuális dolgaikat. Csak nevetve ráztam a fejemet. És hagytam őket úgy, hogy észre sem vették, hogy elsétáltam. Odaültem Arbe mellé, aki még telefonozott.
- Add csak ide! - kaptam ki a kezéből.
- Nee már! Szemét vagy - vágta be a durcás énjét.
- Ha elmondok egy hatalmas hírt, biztosan megenyhülsz - néztem rá vigyorogva.
- Visszakapom a telefonomat is?
- Persze - bólintottam.
- Akkor ne kímélj!
- Befejezem az egyetemet a héten! Péntektől a klubnál fogok dolgozni - újságoltam a nagy hírt.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten.
- Igen. Az Alevín B-nél leszek másodedző. A vizsgákat le kell tennem decemberben, de utána már hivatalosan is meg lesz a diplomám.
- Na látod megérte Liverpoolban töltened a nyarakat - ölelt át szorosan. - Gratulálok.
- Köszönöm.
- Kat! - rángatott el Arbétől Mesut pár méterrel. Én csak hirtelen dobtam vissza Arbénak a telefonját.
- Sok sikert ma! - tátogtam neki, majd Mesut felé fordultam. - Miben segítetek?
- Oli nem veszi fel nekem a telefont. Mi az igazság? Miért ment el? Mond el! - nézett rám.
- Sajnálom Mesut. Én sem tudok többet. Csak pihenni ment, meg kell értened! - próbáltam elmagyarázni neki. Persze most sem mondtam teljesen igazat, de hát megígértem Olinak, hogy nem mondom el., Ezt neki kell elmondania...
- Azért felhívhatna, hogy jól van-e - morgott.
- Megmondom neki. De senkivel nem tartja a kapcsolatot. Csak velem!
- Megértettem - lépett el tőlem egykedvűen. Legszívesebben elmondtam volna neki, de nem tehettem. Abban reménykedtem, hogy Oli esze megjön végre...
Lassan lépkedtem az argentin támadó felé, hogy elmondjam a hírt, szerintem jobban fog neki örülni, mint én. És igazam is lett. Hirtelen felugrott, és felkiáltott. Kicsit sem volt hangos. Ááá, dehogyis. Csak mindenki úgy nézett rá, mint aki meghülyült. De ez őt cseppet sem zavarta. Fel volt dobva.
- Kis A, ez szuper - vigyorgott. Nos igen. Sikerült rávennem, hogy ne kicsi Arbeloának hívjon, így lettem kis A, mert ez szerinte rövidebb. De legalább leszokott a régi szokásáról.
- Az. Na hagylak, készülj csak! - léptem el tőle. Ekkor valaki megérintette észrevétlenül a kezemet. Tudtam én, hogy ki az. Elköszöntem a srácoktól, és kiléptem a folyosóra. Az utamat pedig az egyik folyosóra vettem. tudtam, hogy Fab utánam jött, így megálltam a következő folyosón.
- Hiányoztál - adott egy apró csókot.
- Te is nekem - karoltam át a nyakát. - Mesélnem kell majd.
- Akkor nálam alszol? - nézett rám.
- Ühüm - bólogattam. - Mennem kell! A parkolóban várlak majd - adtam neki egy csókot, és elengedtem.
- Ott leszek - kiáltott utánam, én pedig nevetve néztem vissza. Az utamat a lelátók felé vettem, és hát megint a VIP-szektorban ültem. És kiderült társaságom is akad. Nem más, mint Mou. Mivel ő eltiltott volt, így csak a lelátóra ülhetett fel. Nagyon jól szórakoztam az egész meccs alatt. A reakciói, viselkedése, haláli egy fazon. A fiúk végül 3-0-ra nyertek, Ronaldo, Ricky, és Benzema góljaival. Sima meccs volt. Épp indulni készültem volna, mikor Mourinho szólt oda nekem.
- Hallottam a szerződtetésedről. Gratulálok!
- Köszönöm! - biccentettem, majd már tényleg elindultam kifelé. Olyan jó 20-25 perc múlva jutottam ki a stadionból, de amennyien voltak, nem is csoda. Az autómat is elég hamar megtaláltam , és az oldalának dőlve vártam. Úgy döntöttem addig írok egy sms-t Olinak.
"Szia te lány! Sok mindenről lemaradtál. Majd holnap, ha tudsz hívj fel. Rengeteg mesélni valóm van! Vigyázz magadra addig is! Puszillak, Kat"
***
- Szóval akkor a klubnál fogsz dolgozni - mondta Fab, mialatt elfeküdtünk az ágyán.- Ühüm - bólogattam.
- De várj, a szerződésben nincs olyan kikötés, hogy a játékosokkal nem "kavarhatsz"? - kérdezett rá.
- Öhm, nem tudom - vontam vállat. - Még nem írtam alá a szerződést. De valamit említett múltnap Sofi, hogy a szerződését is újra írják valami galiba miatt. Majd pénteken kiderül. Nyugi - mosolyogva csókoltam meg.
- Csak ennyit kapok? - biggyesztette le a száját, mire hosszan megcsókoltam.
- Megfelel?
- Határozottan - csókolt bele a nyakamba. Csend telepedett ránk. Nem az a kínos csend, hanem a megnyugtató csend. amit végülis én törtem meg.
- El kellene mondanunk Alvaronak.
- Tudom - bólintott. - Kezdjek félni? - nevetett.
- Hát... - és a gondolataim visszakanyarodtak néhány évvel ezelőttre. Akarva, akaratlanul is megborzongtam az emlékek hatására, és ezt Fabio is észrevette.
- Minden rendben? - húzott szorosabban magához. - Elmondod?
Minden egy május végi napon kezdődött. Nagyon boldog voltam, hiszen Liverpoolban fogom tölteni az elkövetkezendő heteket, hónapokat. Ráadásul közel lesz Alvaro. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem. Boldogan hívtam fel Arbét, hogy elújságoljam neki a nagy hírt: "Holnap megyek Angliába!" Loriék is támogattak, minden jól ment a napon. Már csak Adamnek kell elmondanom. Több, mint fél éve vagyunk együtt. Kedvelem őt, sőt azt hiszem szeretem is.
Izgatottan tartottam haza, a közös lakásunkba, hogy elmondhassam neki a hírt, és csomagolhassak. De amint átléptem a küszöböt, rá kellett döbbennem, nincs sehol. Vártam, és vártam... Órákon át. Végül este 10 fele rájöttem, hogy össze kellene pakolnom. Hajnali órák fele végeztem. A bőröndjeimet az ajtó mellé állítottam, és csak a holnap reggeli szett ruhámat hagytam elől. Ekkor azonban kulcszörgést hallottam. Boldogan kaptam oda a fejemet.
- Szia - mosolyogtam rá, és indultam el felé, de egy pillanat múlva inkább hátrálni kezdtem. Ahogy a szemeibe néztem megijedtem.
- Szívem - próbált megcsókolni, de elfordítottam a fejemet. Áradt belőle a pia, és a dohányszag. Részeg volt. És a szemében nem volt semmi megbízhatóság, semmi biztató.
- Adam! Te részeg vagy! - jelentettem ki, majd léptem egy lépést hátra.
- De cica! - lépett hozzám közelebb. - Tudod, hogy szeretlek - csókolt a nyakamba, amitől én megborzongtam...
- Hagyjál! - toltam el magamtól.
- Ne ellenkezz már! - emelte fel a hangját, és rántott magához.
- Hagyd már abba! - próbáltam szabadulni a szorításából, de nem sikerült... Egyre dühösebb lett... Én csak szabadulni akartam. Már féltem tőle. Nem akartam semmi mást, csak eltűnni a közeléből... De ő nem eresztett el. Én pedig felpofoztam. Egy pillanatra megtántorodott, és elengedett, én pedig hátrább léptem tőle, de sikertelenül. Ismét elkapta a kezemet, és erőszakosan megcsókolt. Én nem viszonoztam, és ez feldühítette... Felpofozott. A szemeim könnybe lábadtak az erős ütéstől, de egy hangot sem adtam ki, nem mertem. Tehetetlennek éreztem magamat... Kezeivel végig simított a testemen, engem pedig a hányinger kerülgetett. Azt hittem ő más, hogy ő nem egy féreg. Csalódnom kellett.
- Engedj el!
- Még mindig Arbeloáért vagy oda, mi? - nézett rám dühösen, de nem válaszoltam. - Kérdeztem valamit! - szorított meg erősen a kezeimet.
- Engedj el! Ez fáj! - sziszegtem neki.
- Mi lesz ha nem? - vigyorgott rám, mire én hirtelen kiszabadítottam a kezemet, és pofon vágtam, majd az érzékeny pontján megrúgtam. - RIBANC! - kiabálta, de én csak beszaladtam a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót. Kitört belőlem a zokogás... Hogy történhetett meg mindez? Vajon mit ronthattam el?
Előkerestem a zsebemből a telefonomat, és tárcsáztam. Egy csöngés... két csöngés... majd beleszóltak...
- Haló Kat. Minden rendben? - Arbe álmos hangja hallatszott.
- Segíts! - csak ennyit bírtam kinyögni, a zokogásom erősebb volt...
- Mi történt? Kat? Kat?
- Segíts! Adam... én ezt nem bírom - zokogtam...
- Nyugodj meg! - hallottam a kétségbeesett hangját. - Próbáld meg elmondani mi történt!
- Gyere ide! Kérlek! - suttogtam.
- Rendben! Foglalok jegyet. És 3 órán belül ott leszek. De mi történt? Hol vagy?
- A fürdőben. Bezárkóztam... Nem akarok itt lenni... De félek tőle...
- Tarts ki! Ott leszek... - tette le a telefont. Remegve ültem az ajtónál, és vártam, hogy elteljen az a néhány óra. Szerencsére Adam nem tudott bejönni, Egy órán át próbálkozott, kiabált, de csak a zokogásomat hallottam... Majd egyszer csak csend lett. Reméltem, hogy elment. Én vártam... Vártam, hogy Arbe ideérjen, és elmehessek erről a pokoltanyáról... A percek kínzó lassúsággal teltek. Nem mertem mozdulni sem... Majd egyszer csak egy biztonságot nyújtó hangot hallottam meg.
- Kat! Kat! - hallottam meg Arbe hangját az ajtón túlról. - Én vagyok! Kérlek nyisd ki! - hallatszott kétségbeesetten a hangja. Én erőt vettem magamon, felálltam, és remegve nyitottam ajtót. Amint megláttam Arbét csak szorosan magamhoz öleltem. Kapaszkodtam a pólójába... Nem akartam elengedni...
- Mi történt? Mit tett az a szemét?
- El akarok innen menni - suttogtam...
- Elmegyünk! Megígérem! Vigyázok rád! - suttogta a fülembe. - Bántott az a szemét? - emelte fel az arcomat, mikor meglátta Adam által okozott sérülést. Majd a kezemet is észrevette, ahol az ujjai szorítása volt. - Megölöm!
- Csak vigyél innen...
- Kat! Kat! - hallottam meg Arbe hangját az ajtón túlról. - Én vagyok! Kérlek nyisd ki! - hallatszott kétségbeesetten a hangja. Én erőt vettem magamon, felálltam, és remegve nyitottam ajtót. Amint megláttam Arbét csak szorosan magamhoz öleltem. Kapaszkodtam a pólójába... Nem akartam elengedni...
- Mi történt? Mit tett az a szemét?
- El akarok innen menni - suttogtam...
- Elmegyünk! Megígérem! Vigyázok rád! - suttogta a fülembe. - Bántott az a szemét? - emelte fel az arcomat, mikor meglátta Adam által okozott sérülést. Majd a kezemet is észrevette, ahol az ujjai szorítása volt. - Megölöm!
- Csak vigyél innen...
- Életem legrosszabb időszaka volt. Apa halála után... Azóta Arbe minden barátomnál óvatosan viselkedik, sőt nagyon bizalmatlan. Mint én.. - fúrtam a fejemet a mellkasába, ő pedig csak a hajamat simogatta.
- Vigyázok rád! - suttogta. - Soha nem bántanálak.
- Tudom - mosolyogtam rá halványan. - Ha nem bíznék benned, most nem lennék itt - adtam egy apró csókot neki.
- Holnap elmondhatnánk neki - hozta fel. - Azért egy maszkot felveszek, féltem az arcomat - vigyorodott el, mire én csak a vállába bokszoltam nevetve.
- Hülye - nevettem. Nyugodt éjjelem volt, nyugodtan aludtam a karjai közt. Pedig ki tudja mire számítsunk Alvarotól... Másnap délelőtt izgatottan indultam Valdebebasba Fabioval. Az egész edzést végig izgultam... Majd csak vártam, hogy végezzen Arbe, és Fab is.
- Arbe, beszélhetnénk most? - léptem hozzá egy puszi kíséretével, és vártam a válaszát.
- Persze. Mi a baj?
- Majd elfogom mondani. Menjünk egy nyugisabb helyre.
- Akkor menjünk hozzám - ajánlotta fel, én pedig bólintottam. Írtam egy sms-t Fabnak, hogy amint végzett hova jöjjön, és beültem az Audimba, hogy Arbe után menjek, a Carlotával közös lakásukba.
- Mi a baj? - kérdezett rá a nappaliban.
- Szeretnék valamit elmondani - magyaráztam.
- Jó vagy rossz? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Kinek mi - vontam vállat.
- Mond már! - nézett rám, olyan "Arbés nézéssel".
- Van valakim - nyögtem ki.
- Igen? - lepődött meg. - Ismerem?
- Igen - vágtam rá. Ekkor rezgett a telefonom, megnéztem ki az. "Bemegyek most! F."
- Ki az? - nézett rám.
- Mindjárt meglátod - válaszoltam, és ekkor nyílt a bejárati ajtó, majd alig egy perc múlva megjelent Fab az ajtóban...
- Vigyázok rád! - suttogta. - Soha nem bántanálak.
- Tudom - mosolyogtam rá halványan. - Ha nem bíznék benned, most nem lennék itt - adtam egy apró csókot neki.
- Holnap elmondhatnánk neki - hozta fel. - Azért egy maszkot felveszek, féltem az arcomat - vigyorodott el, mire én csak a vállába bokszoltam nevetve.
- Hülye - nevettem. Nyugodt éjjelem volt, nyugodtan aludtam a karjai közt. Pedig ki tudja mire számítsunk Alvarotól... Másnap délelőtt izgatottan indultam Valdebebasba Fabioval. Az egész edzést végig izgultam... Majd csak vártam, hogy végezzen Arbe, és Fab is.
- Arbe, beszélhetnénk most? - léptem hozzá egy puszi kíséretével, és vártam a válaszát.
- Persze. Mi a baj?
- Majd elfogom mondani. Menjünk egy nyugisabb helyre.
- Akkor menjünk hozzám - ajánlotta fel, én pedig bólintottam. Írtam egy sms-t Fabnak, hogy amint végzett hova jöjjön, és beültem az Audimba, hogy Arbe után menjek, a Carlotával közös lakásukba.
- Mi a baj? - kérdezett rá a nappaliban.
- Szeretnék valamit elmondani - magyaráztam.
- Jó vagy rossz? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Kinek mi - vontam vállat.
- Mond már! - nézett rám, olyan "Arbés nézéssel".
- Van valakim - nyögtem ki.
- Igen? - lepődött meg. - Ismerem?
- Igen - vágtam rá. Ekkor rezgett a telefonom, megnéztem ki az. "Bemegyek most! F."
- Ki az? - nézett rám.
- Mindjárt meglátod - válaszoltam, és ekkor nyílt a bejárati ajtó, majd alig egy perc múlva megjelent Fab az ajtóban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése