Sokáig nem húztam a dolgot. Ahogy az ajtóban belebotlottam Mesutba, úgy ott is hagytam. Nem volt se kedvem, se energiám arra, hogy újra felhozza a kettőnk dolgát. Egyszerűen nem akartam róla beszélni. Úgy voltam vele, hogy amit én akartam, azt már elmondtam neki.
Mikor hazaértem, rá kellett jönnöm, hogy senki nincs otthon, de arról fogalmam sem volt, hogy hol lehet mindenki, mígnem egy cetlit találtam a nappaliban, amit Sandra írt.
"Oli! Tomas és José elmentek a városba, Javier dolgozik. Én Sabinéval vagyok a lovardában!
Ha gondolod, gyere ide!
Puszi: Sandra"
Nagyot sóhajtva ültem le a kanapéra. A ház üres, én unatkozom. Úgy döntöttem, hogy elmegyek Sandráék után, így felszaladtam a szobámba, hogy átöltözzek. A szerkényemből előkaptam egy farmert, egy egyszerű szürke pólóval, hozzá egy papucsot. Egy lovardába megyek. Minek öltözzek ki, nem?
Miután elkészültem, magamhoz kaptam a kulcsokat, valamint a telefonom és már indultam is, de nem jutottam sokáig. Ahogy kinyitottam az ajtót, Mesutba botlottam, aki éppen a csengőt készült megnyomni.
- Hát te?- kérdeztem meglepetten- Nem a hotelben kéne lenned a csapattal?
- Meglehet...- vont vállat Mesut- De nem érdekel, mert nekünk beszélnünk kell!
- Nekünk?
- Igen, neked és nekem...- mutatott először rám, majd rá, végül betolt a nappaliba és leültetett a kanapéra- Nem fogom hagyni, hogy mostantól levegőnek nézz...
- Mikor néztelek annak?- vontam fel a szemöldökeim
- Sofinál?
Csak vállat rendítettem. Igen, ebben igaza volt. De okom volt rá, hogy miért hagytam csak úgy ott. De ezek szerint ő ezt nem tudja megérteni. A vállrántásom után hosszú percekig néma csendben ültünk egymással szemben, mígnem Mes felállt elém sétált, majd leguggolt úgy, hogy a kezeit a combjaimra helyezte.
- Én vagyok a legszerencsésebb ember, hogy a barátod lehetek... De... Többet akarok!- simított ki egy hajtincset az arcomból, de én csak a szemeimet forgatva a fejemet ráztam. Nem tudtam elképzelni, hogy miért nem tudja végre megérteni, hogy nem akarom kockáztatni a barátságunkat- Ne ingasd a fejed, Oli! Csak engedd, hogy szeresselek...
Már éppen szóra nyitottam volna a szám, mikor a bejárati ajtó hirtelen kivágódott és Tomasék sétáltak be rajta nagyokat nevetve, de mikor meglátták a nappaliban zajló jelenetet, tehát, hogy Mesut előttem guggol a combjaimon a kezeivel, elnémultak.
- Azt hiszem, én most megyek...- pattant fel Mesut és még egyszer rám nézett a "gondold át" pillantásával, majd elment a fiúk mellett és már ott sem volt
- Történt valami?- kérdezte Tomas, mire én csak a fejemet ráztam és felmentem a szobámba
*
Este sietve szedtem a lábaimat a belvárosi hotelig, de mikor odaértem némi nehézségbe ütköztem, ugyanis a recepciós nem akart felengedni. "Mindegy..."- gondoltam magamban, és más utat kerestem magamnak. Gyorsan körbejártam a szállodát és találtam hátul egy tűzlétrát. Nem volt más választásom ott kellett felmásznom úgy, hogy nem egy lakosztály előtt elhaladtam. Hirtelen megtorpantam és visszamásztam az előzőig, amit elhagytam, hogy jobban megnézzem a tulajdonosát. Mikor rájöttem, hogy jól láttam-e, bekopogtattam az ablakon. Az ott lakó azonnal oda is jött, hogy beengedjen teljesen értetlenkedő fejet vágva.
- Mi a fenét keresel az ablakban a tűzlétrán?- segített be a szobába
- Máshogy nem tudtam feljönni hozzád...- vontam vállat és megcsókoltam Mesutot
Meglepődött. De ezen nem csodálkoztam, hiszen ő abban a hitben volt, hogy még mindig ugyanazon az állásponton vagyok, mint délután... De azóta megváltozott a dolog. A mának kell élnem és kockáztatnom kell.
Mesut döbbenete nem sokáig tartott, viszonozta a csókomat, majd az ágyon kötöttünk ki, és most senki nem zavart meg minket, aminek köszönhetően egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt.
Másnap reggel korán kipattantak a szemeim, és oldalra pillantva rájöttem, hogy nem álmodtam az előző estét, de arra is rájöttem, hogy el kéne tűnnöm a hotelből, mielőtt bárki is megtudja, hogy itt voltam az éjszaka annak ellenére, hogy a fiúk nem fogadhatnak ilyenkor látogatókat. A mozgolódásomra Mesut is felkelt.
- Szökni készülsz?
- Mourinho elől még szép...- nevettem el magam, majd miután felöltöztem felálltam és az ablakhoz mentem
- Ott akarsz lemenni?- jött oda Mes is vigyorogva
- Miért ne?- vontam vállat- Jó kis torna...
- Az esti jobban tetszett...- mondta Mesut egy hamiskás mosoly kíséretében, majd egy puszit nyomott a számra
- Meghiszem ezt- vigyorogtam és kiléptem a létrára- Majd beszélünk!
- Jössz este a meccsre?
Bólintottam, dobtam egy puszi Mesutnak és már ott sem voltam. Kíváncsian vártam, hogy mit hoz majd a jövő... De legelőször is az este mit hoz majd...
*
Estére egy fekete legginget vettem egy kék felsővel és egy fekete magassarkúval, a hajamat kiengedve hagytam, csupán két tincset csatoltam hátra befonva. Éppen elkészültem, mikor Kat hívott, hogy már a ház előtt van, ugyanis vele megyek a meccsre.
Pár perc múlva már mellette ültem a kocsiban, és ahogy ránéztem... Ő benne is volt valami furcsa csak azt nem tudtam, hogy mi. Közben az is kiderült, hogy Sofi hozza a meccsre az új barátját, Sebastiant... Kat mesélt nekem róla pár dolgot. Igaz, hogy még nem ismerte, de már nem kedvelte... Reméltem, hogy nem úgy fog kijönni a helyzet, mint velem volt...
A Bernabeuban elfoglalva a helyeinket a pályán nézni kezdtem, ahogy a fiúk bemelegítenek. Na jó, igazából csak Mesutra koncentráltam, de már nem sokáig, ugyanis megjelent Sofi és Sebastian. Oké... Első találkozásra nem volt teljesen szimpatikus ez a pasi. Volt benne valami fura... Csak azt nem tudtam megmondani, hogy mi...
A meccs is hamarosan elkezdődött és egy szögletrúgás előtt a tekintetem találkozott a pályán lévő Mesutéval.
- Csináltam valamit az éjszaka- jelentettem ki, de nem csak én. Abban a pillanatban Kat száját is ugyanezek a szavak hagyták el
- Na mit tettetek?- kérdezte Sofi egy csók után Sebastiannal
Kat válaszán igencsak meglepődtem... lefeküdt Fabioval. De nem baj az! Összeillenek.
- ... te mit tettél?- tette fel a kérdését Kat, miután elmesélte a dolgokat
- Az úgy volt, hogy...- vakartam meg a tarkómat, majd egyszerűen kinyögtem- Lefeküdtem Mesuttal.
Sofi köpni-nyelni nem tudott, szegény. Kat pedig annyira nem lepődött meg, mint én rajta és Fabion. Végül elmesélte, hogy edzés után beszélt Mesuttal, hogy ne hagyja annyiban a dolgot. Másik esetben lehet, hogy ezért megharagudtam volna, de most egyszerűen nem tudtam...
A meccs után úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a fiúkhoz...
Hát, Kat lefeküdt Coentraoval és reggel kisurran a hotelből...Oli lefeküdt Özillel és reggel kisurran a hotelből... :) Jó nyomják a csajok! :)
VálaszTörlésNa ugye, hogy Olinak se szimpi ez a Sebastian!!!Nelem se!!! Szóval az előbbi sormintát követve csak az következhet, hogy Sofi jól összevész ezzel a fura fiúval, aztán lefekszik Higuaínnal és reggel kisurran a hotelből... :)
Detti? :)
Sziaa! :)
VálaszTörlésGondoltam, hogy valami ilyesmi lesz, hogy Oli és Mesut, és be is jött :D nekem nagyon szimpi páros, szóval örülök neki. Tetszett Oli tűzlétrás jelenete :D Miért érzem úgy, hogy Sofi barátja nem lesz jó fiú, vagy valami lesz vele? Egyiknek se szimpi, itt valamit terveztek :D
És most jön az este majd :D Várom *-*
Siess a folytatással! :)
puszi